Elillanó Lilaló

A kurva Zoli megint kiette a rágót a papírból. Ezen ráadásul egy hajó volt. Ki az a hülye, aki a turbórágóba hajót tesz? Ráadásul kéket. Az oviban vertük a kékeket. Megérdemelték. most a céseket verjük. Ők is megérdemlik. Anya azt mondja, nem szép dolog verekedni. Nem verekedett még césekkel, azért mondja, különben tudná, hogy a dolog nagyon is szép. A legszebb az, amikor visszafoglaljuk a mászókát. Az vele csak a baj, hogy előtte nekik kell visszafoglalni tőlünk. Persze csak azért hagyjuk nekik, hogy utána visszafoglalhassuk, különben állandóan a miénk lenne, és az úgy elég unalmas játék.

Lányokkal nem szép dolog verekedni. Még a césekkel sem. Azért nem szép dolog, mert vagy sírnak és megmondanak, vagy tudnak verekedni és lánytól kikapni nagyon ciki. Van a Gabi, az múltkor egészen kimarta a Jocó szemét, és még ki is nevette. Ő az egyetlen lány, akinek van beírása. Tiszteljük miatta. Van még egy Gabi, de az fiú. A szerencsétlenje. Engem is csúfolnak a nevemmel, de hát az övé tényleg lányos, azzal pedig nehéz vitatkozni. Ez a Gabi ráadásul olyan kövér, hogy csöcse is van neki, ami nem segít. Az osztályban ő az első, aki csöcsöket növesztett.

A Zoli azt hazudja, hogy ő már csókolózott, de senki nem hiszi el neki. És egyébként is egy kurva. Ez egyébként azt jelenti, hogy állandóan hazudik, lopja a cukrot a tanári asztal fiókjából, és mikor lebukik, másra keni, vagy elsírja magát. Jó arc amúgy a Zoli, ha nem lenne egy kurva, talán még a barátom is lehetne. Azért ha más csúfolja, lehet, hogy kiállok mellette, ezt még nem döntöttem el.

Az van egyébként, hogy a Gizibánál naplót kell írni, de abba nem szabad beleírni, hogy igazából mi történt, meg a Gizibának ahhoz egyébként sincsen semmi köze. Olyanokat kell abba írni, hogy “ma házifeladatot írtam, meg simogattam a kutyát”. Ha beleírnám, mit gondolok Gizibáról meg a naplójáról, mégegy beírásom lenne, és már nem nagyon van hozzá hely. Gizibá igazából Géza, de tuti hogy buzi, mert virágos ingben jár, és olyan a hangja, mintha kiherélték volna. Ezt persze nem szabad megmondani neki, magától pedig olyan hülye, hogy tuti nem tudja. Tanár úrnak kell nevezni, pedig minden az, csak nem úr. Azt hiszik valamiért a tanárok, hogy ha jónapottal köszönnek nekik, akkor már rögtön tisztelik őket. Frászt.

Na a Margót azt tisztelem. Az egy mocsári boszorkány. Múltkor az Eriknek adott egy hármast, pedig az olyan stréber, hogy behugyozik ha nincs csillag az ötösén. A Margó ilyenen nem akad le. Azon bezzeg leakad, hogy malaccá firkáltam a téglalap alapú hasábot a füzetben. Hogy gúvadna bele a szeme abba a szódásszifon szemüvegébe. Ezt bezzeg látja.

A papának is szódásszifon szemüvege van, és a mama róla is váltig állítja, hogy többet lát, mint azt beismeri. Ez valami szabály lehet, hogy aki megvakul, agyilag kevesebbet lát, mint igazából. A papa állítólag szépen rajzolt, ami kell is, mert sírköves. De belőle nem nézem ki, hogy összemalacozta a kockákat. Az viszont tényleg gyanús, hogy a Delmás bödönben meglátja amit már kikaparni se lehet, és addig nem szabad újat bontani. Annyi okulája van, az egyik biztos az ilyen bödönaljak látására való direktbe.

Na szóval a lényeg az, hogy ma nem írtam házifeladatot, és nem simogattam kutyát, mert nincs is. Tengerimalacom az van. Volt. Anya kimosta. Igaza van, úgy hívják, hogy tengeri, honnan kéne tudni, hogy nem tud úszni.

Azért sírtam, mikor kiderült. És ezt sem írom bele a házifeladatba (amit nem írok meg, tehát mást se írok bele, de ez most mindegy), mert a Gizibá egy buzi, úgyhogy tuti felolvastatja, és akkor engem fognak csúfolni, nem a Gabit. Sírni talán méglányosabb, mint csöcsöket növeszteni.

Igazságtalan voltam Gizibával. Nem is mindig buzi, csak néha. Nem adott egyest, csak eggyel több napról kell naplót írnom. Azt mondta, ahányszor nem csinálom meg, annyiszornyi naplót kell írnom. Nem értem a logikáját, mitől jobb neki, ha több napot nem írok meg, mint egyet, de amíg nem ad egyest, nem firtatom a dolgot.

Ma szerda van. A szerdának semmi értelme. Hétfőn van a hétvégi házi számonkérése, meg a témazáró, kedden vannak azok a témazárók, amiket hétfőn kiharcoltunk, hogy elmaradjanak. Csütörtökön van felelés az ahetiből, pénteken meg semmi sincsen mert akkor lázadunk. A szerda az viszont csak úgy van.

Lázadni egyébként úgy szokás, hogy amikor a tanár kiadja az itinert, mi nyüszítünk. Lehet mondani mindenfélét, de igazából felesleges, a dolog kulcsa a kitartó hangerő. A legtöbb tanár beletörődik és mesét nézet, rajzoltat, vagy ismételtet, ami majdnem akkora hülyeség, mint a szerda.

A stréber lányok tudnak a legjobban lázadni, az alattomos mindenüket. A kitartó tanárokkal azt csinálják, hogy mikor elfáradunk a nyüszítésben, érvelni kezdenek. Olyanokat mondanak, hogy nem volt idejük tanulni, meg hogy még nem tudják teljesen, ami pofátlan, mivel mindenki tudja, hogy ők tudják egyedül. Igazándiból ez is nyüszítés, hiszen semmi értelme nincsen, csak szavakkal történik, és a tanárok jobban szeretnek a strébereknek kapitulálni, mint mondjuk nekem vagy a Ricsinek.

A Ricsit azt veri az isten. Meg az apja is. Egy fejjel magasabb mindenkinél, de vasággyal nincs tíz kiló. És még büdös is. Azt mondják a tanárok, hogy pubertál, ami olyasmi lehet, mint a ministrálás, mert a tanárok nagyon misztifikálnak körülötte, és a Ricsi is gyakran beszél hülyeségeket, miután vasárnap elviszik a templomba.

Engem a mama szokott elvinni a templomba. Baromi unalmas, de ezek a vénasszonyok valamiért élvezik. Leülnek, felállnak, énekelnek, aztán jön egy pasas egy lepkefogóval, amibe beledobálják az ötveneseket. Ilyet anya is szokott, csak az erobik, és nem kell közben miatyánkat énekelni. A misén uzsonna is van, pont úgy állnak sorba, mint mi, de a mi uzsonnák az jobb, mert lekvároskenyér, az övék meg valami száraz papundekli, meg bor. A bor hülyeség, egyszer megkóstoltatták velem, azóta értem, miért olyan hülye a Pistabá. Nekem kéne rendszeresen ilyen mosogatólevet inni, én se bírnám ép ésszel. Őt úgy is hívják, hogy alkoholista, ami azt jelenti, hogy a sok misejárástól belehülyült a borba.

Ma sem simogattam kutyát, és a Gizibának se írok semmit, meglátjuk, melyikünk bírja tovább.